A Hellinger-féle családállítás

Hellinger a nyolcvanas évek második felében kezdte el a családállítás (szó szerinti fordításban a "családfelállítás") kidolgozását. A pszichoanalízis, a hipnózis, a tranzakció analízis, és a családterápia módszereit saját eseteinek alapos tanulmányozásával és megfigyeléseivel ötvözve túllépett a hagyományos nyugati pszichológia megszokott fogalmi keretein, és új módszerével rövid időn belül igen látványos sikereket ért el. A kilencvenes években Németországban, 2000-től pedig világszerte futótűzként terjedt el a szisztemikus-fenomenologikus rendszerterápia, közismertebb nevén a Hellinger-féle családállítás ill. családfelállítás nevű módszer.

Családállítás, szervezetállítás, rendszerállítás

Közben kiderült, hogy a Hellinger által megfogalmazott törvényszerűségek nemcsak a családokra, hanem más életfontosságú csoportokra, szervezetekre ill. rendszerekre is érvényesek. Ezekben a rendszerekben is ugyanúgy, vagy hasonló módon lehet a módszert alkalmazni. A munkahelyi és egyéb szervezetekben, rendszerekben végzett ilyen munka a szervezetállítás nevet kapta.

A külföldi és a hazai tapasztalatok szerint a családállítás rendkívül erőteljes, pontos és hatékony. Egyrészt új fényben láttatja az életünket nehezítő bajokat, betegségeket, kudarcokat, másrészt lehetővé teszi, hogy ezeket a terheket sokszor a katarzisig is mélyülő érzelmi átéléssel mintegy letegyük.

Mindez csoportos és egyéni foglalkozás keretében is megtörténhet.

Milyen esetekben ajánlott a családállítás?

  • a szülő-gyermek kapcsolat tartós zavarai a felnőttkorban is

  • a felnőttkorban is fájó gyermekkori hiányok, sebek

  • párkapcsolati problémák, kudarcok

  • gyermektelenség, félelem a gyerekvállalástól

  • életviteli nehézségek

  • képességeknél gyengébb teljesítmény, gátoltnak tűnő előmenetel és siker

  • ismétlődő, elhúzódó és/vagy súlyos testi betegségek

  • érthetetlen lehangoltság, depresszió, düh, harag és más nehéz érzelmek

  • alkoholproblémák és más függőségek

  • pszichoterápiás kezelés ellenére fennálló pszichés problémák: hangulatzavarok, öngyilkossági késztetés, szorongás, pánik, evészavarok, alvászavarok, gyermekkori magatartászavarok, teljesítménybeli nehézségek (lehetőleg a kezelő jelenlétében dolgozunk)

  • ismétlődő és a megoldási próbálkozásoknak ellenálló munkahelyi problémák

  • nehéz élethelyzetek, döntések stb.